49:4 Az apostol mindazoknak, akikhez tanácsadó és buzdító tartalmú leveleit intézte, őszintén kívánta, "hogy többé ne legyenek gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele", hanem hogy "eljussanak mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére." Felkérte követőit, akik a pogányok között éltek, hogy: "többé ne járjatok úgy, mint egyéb pogányok is járnak az ő elméjöknek hiábavalóságában, kik értelmökben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől... az ő szívük keménysége miatt", hanem "okkal járjatok, nem mint bolondok, hanem, mint bölcsek" és az időt jól kihasználjátok. (Ef. 4, 14. 13. 17. 18; 5, 15. 16.) Bátorította a hívőket, hogy várják azt az időt, amikor Krisztus, aki "szerette az egyházat, és ónmagát adta azért", majd "ónmaga elébe állítsa azt dicsőségben, úgy, hogy azon ne legyen szeplő, vagy sömörgözés, vagy afféle", "hogy legyen szent és feddhetetlen." (Ef. 5, 25. 27.)