34:2 "Jókedvem idején meghallgattalak, és szabadulás napján segítettelek; megtartlak és nép szövetségesévé teszlek, hogy megépítsd a földet és kioszd az elpusztult örökségeket. Így szólván a foglyoknak: Jöjjetek ki és azoknak, akik sötétben ülnek: Lépjetek elő! Az utakon legelnek és minden halmon legelőjük lesz. Nem éheznek, nem szomjúhoznak, nem bántja őket délibáb és nap; mert aki rajtok könyörült, vezeti őket, és őket vizek forrásához viszi és teszem minden hegyemet úttá, és ösvényeim magasak lesznek... ujjongjatok egek, és föld örvendezz, ujjongva énekeljetek hegyek; mert megvígasztalá népét az Úr és könyörül szegényein! És szól Sion: Elhagyott az Úr engem és rólam elfeledkezett az Úr! Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek, én te rólad el nem feledkezem. Ímé, az én markaimba metszettelek fel téged, kőfalaid előttem vannak szüntelen." (Ésa. 49, 8-16.)