14:3 A veszély ez idejében lépett elő Nikodémus, mint bátor hitvallója a megfeszített Üdvözítőnek. Nikodémust, a magas tanács tagját, másokkal együtt, megragadta Krisztus tanítása. Tanúja volt Krisztus csodálatos műveinek, melyek meggyőzték őt, hogy valóban "Istennek ama küldötte". Ahhoz büszke volt, hogy nyíltan beismerje a galileai Tanító iránt érzett rokonszenvét, ezért titkon érintkezést keresett vele. Egy alkalommal Jézus világosan kifejtette előtte az üdvtervet és földi misszióját; de Nikodémus csak tovább habozott. Az igazságot szívébe rejtette; három évig alig mutatkozott gyümölcse. Bár Nikodémus nem is vallotta meg Krisztust nyíltan, mégis többször keresztezte a papok tervét a magas tanácsban, amikor Őt elveszíteni igyekeztek. Mikor azután Jézus a "keresztre felemeltetett", Nikodémus visszaemlékezett szavaira, amelyeket neki azon az éjjeli beszélgetésen az Olajfák hegyén mondott: "És amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában,akképpen kell az ember Fiának felemeltetni" (Ján. 3, 14.) - és felismerte Jézusban a Világmegváltót.